Magyar Fürdőkultúra Napja 2017.

Ebben az évben október 14.-én ünnepeljük a Magyar Fürdőkultúra Napját.

Elmélkedés a Magyar Fürdőkultúra Napján…

Hogy miért is élvezzük a fürdést?

Az Ember és a víz, az Ember és a fürdés története ősidők óta összefonódik. A történelemben, az írott és tárgyi emlékek kutatása közben sorban és ismétlődően újra, és újra felmerül fürdésünk és annak kultúrája.

Nézzük csak…

Az Ótestamentumban Dániel könyvében Zsuzsanna a kertjében fürdik fürdőkádjában… De Dávid király is fürdőzés közben pillantja meg Uriah feleségét, akibe nyomban bele is szeret.

India és Pakisztán határán napjainkban régészek feltárják az 5000 éves város, Mohendzso- Daro települést, ahol vízvezetékkel és csatornával ellátott fürdőszobás lakásokat és közösségi fürdőt találnak.

Mohamed próféta a Koránban írja elő, hogy minden mohamedán embernek hetente rituális megtisztulási fürdőt kell vennie, amit úgy neveznek, hogy Hammam.

A rómaiak kifejlesztik, és felvirágoztatják a medencés, társas fürdőkultúrát, mely gyakorlatilag mai fürdőkultúránk alapja.

Az északi népek, az arktikus klimatikus viszonyok ellenére kifejlesztik sajátos hőlégfürdőzési kultúrájukat, mely ma már a világon mindenütt megtalálható a szaunák formájában.

Ugye mind ismerős emlékek és tények. És folytathatnám a sort a végtelenségig…

De honnan is ez az igény a fürdőzés iránt? Honnan a fürdés szeretete?

Elmélkedésemet onnan indítom, hogy Feleségem áldott állapotba került és kis magzatunk fejlődésnek indult méhében. Amikor már akkorka volt, hogy mozgását érzékelni lehetett kezemmel is, elgondolkodtam vajon mit érezhet Ő, az anyaméhben lévő kisbaba. Egyáltalán mi veszi őt körül, mivel érintkezik?

Hamar eljutottam ismét a vízhez, hiszen a magzatvíz az, mely a magzati életben körül veszi Őt, körül vesz minden emberi magzatot, anno körül vett mindannyiunkat, Téged is Kedves Olvasóm!

Ez a víz adja a békességet, ez adja a biztonságot, ez adja a Magzatot körbeölelő végtelen szeretet érzését, melyre a születést követően is – tudatosan, vagy tudat alatt – mindannyian vágyunk. De mire emlékszünk erre már felnőtten? Tudatosan kevesen gondolunk ebbe bele. Ugyanakkor, ha érintkezünk a vízzel – legyen az 36 C körül – ellenállhatatlan vonzalmat érzünk, hogy testünk minél nagyobb felületén érintkezhessünk vele. Ha pedig elmerülünk az éltető elemben, testünket körülöleli, hat ránk a hidrosztatikai nyomásával, mely minden irányban állandó erősségű. Ezzel is a stabilitást sugallja. Hat ránk a hőmérsékletével és felidézi bennünk azt a melegséget, melyet édesanyánk méhében érezhettünk. Igen, ezt éreztük, a biztonságot, a mindenünket körülölelő szeretetet, az Édesanya gyöngéd ölelését.

Nohát, legyünk tudatában ennek! Fürödjünk módszeresen, fürödjünk abban a tudatban, hogy a víz visszaadja Édesanyánk szeretetét, azt a békét, melyet anno édes méhében élhettünk át.

De felnőttként már más hatást is nyújt az éltető elem. Hazánk unikális gyógyvizei fájdalmat csökkentenek, közérzetet javítanak, mozgásában bekorlátozott ízületeinknek visszaadják a mozgás szabadságát. Elfogyasztva étvágyat növelnek, májat, gyomrot, vesét gyógyítanak. Vagy akár a hévízi tó környékén sétálva gőzét belélegezve, immunrendszerünket erősíti.

Elkísér minket életünkön folyamán, a magzati élettől, a születésen át, vagy éppen a  keresztelővíz formájában, a sportoláskor, az idősebb kori gyógyulásig, majd a kegyes halálig.

Hasson ez a pár sor emlékeztetőül minden alkalommal, mikor testünket merítjük hazánk egy-egy gyógyfürdőjének medencéjében, vagy úszás közben, vagy akár a kánikulai strandolás alkalmával.

Íródott Budapesten, 2017. október 14.-re, a Magyar Fürdőkultúra Napjára.

Hefelle-Kiss Ferenc

Kontakt/További információ: info@magyarfurdokultura.hu

Hozzászólások lezárva.